a puliszka
A puszi sem megvetendő, de én a puliszkát is szeretem. Enni. Főzni már kevésbé. Mert vagy meg kell " törni " miután megfőtt ( az igazi régi változat), vagy mellette állva kavargatni ( pedig ez már a modernizált, rittyentett fajta).
Úgyhogy kénytelen voltam kiagyalni valamilyen módszert, hogy a puliszka is megfőjjön és megmozdulnom se kelljen közben. Nem röhögünk , a fáma szerint Edison is a lustaságából kifolyólag fanyalodott rá, hogy feltaláljon.
Nos, így készül a lusta asszony puliszkája: veszem a nyeles teflonedénykémet, 4 bögre vizet töltök belé és egy kiskanál sóval főni teszem. Mikor forr, belekavarom lassanként eregetve a kukoricadarát ( egy bögrényit) és a lángot nagyon kicsire állítom, hogy alig pöfékeljen. Alig-alig. Az edényt befedem és magára hagyom kb. félórára az egész cuccot. Utána kecsesen leemelem a fedőt, a masszát megkeverem, hozzáadok 1-2 kanál grizet (búzadara), összekavarom, visszafedem , a tüzet eloltom alatta és kb.10 percig hagyom pihenni. Utána újra összekavarom és azzal kész. :)
Fogyasztható köretként pl. pörkölt, paprikás csirke mellé, de tejjel, tejföllel is, juhtúróval kirakva vagy sült hússal-kolbásszal a tetején, tört paszuly mellé pedig kötelező módon, káposztacikával.
tört paszuly( fuszulyka) = babpüré ( fehér babból) - a sárgaborsófőzelékhez hasonló, de szerintem sokkal finomabb)
káposztacika = a hordóban, egészben eltett savanyúkáposztafejek közepe
Baccus, ezt most nagyon megkívántam. A cikát.